A magyarországi hadseregszervezet 1914-ben.

A korban két párhuzamos hadseregszervezetről beszélhetünk Magyarországon. A Magyar Királyság egyrészt 1868-tól – a véderőtörvény elfogadásától – kiállítja a magyar királyi honvédséget, másrészt, mint az Osztrák-Magyar Monarchia része, hozzájárul a közös hadsereg felállításához.
Az 1912-es véderőtörvény és az azt követően elfogadott honvédségről szóló törvény a korábban egymástól eltérő hadkiegészítési rendszereket egységesítette; 1913-tól az ország területét hat kiegészítési kerületre osztva:

m. kir. honvéd kiegészítési kerület		cs. és kir. hadtest kerület
honvédkerület	központ	katonai területi parancsnokság	központ
I.	Budapest	IV.	Budapest
II.	Szeged	VII.	Temesvár
II.	Kassa	VI.	Kassa
IV.	Pozsony	V.	Pozsony
V.	Kolozsvár	XII.	Nagyszeben
VI.	Zágráb	XIII.	Zágráb

A fenti hadkiegészítési területek élén a honvédkerületi parancsnokságok, valamint a közös hadsereg hadtestparancsnokságai álltak. A hat-hat kiegészítési terület további 47 közös, valamint 47 honvéd kiegészítési kerületre oszlott, melyek a gyalogezredek kiegészítési körzeteit jelentették, élükön a katonai, és a honvéd hadkiegészítő parancsnokságokkal. E kiegészítési kerületek sorozó járásokból tevődtek össze, melyek területe lényegében megegyezett a magyar közigazgatás járási rendszerével.

A fenti rendszerben kiegészülő szárazföldi haderő közös és honvéd alakulatai fegyvernemekre oszlottak: gyalogság, lovasság, tüzérség, valamint a három fő fegyvernemet tevékenységében segítő, korabeli terminológiával „mellékfegyvernemnek" nevezett műszaki csapatok.

A gyalogság a közös hadseregben 102 négy zászlóaljból álló ezredet számlált, melyből 47 ezred a Magyar Királyság területéről egészült ki. A honvédség keretén belül 31 három, és 1 négy zászlóaljból álló gyalogezred szerveződött. A gyalogezredek saját kiegészítési területeikből kapták személyi állományukat.
A közös hadsereg gyalogsága összesen 61 gyalogdandárból álló 33 gyaloghadosztályba és 16 hadtestbe szerveződött. A magyar királyi honvédség gyalogsága szervezetileg 8 gyaloghadosztályra tagolódott, melyek 16 gyalogdandárból álltak. A második vonalat képező népfölkelő alakulatok a honvéd gyalogezredekkel azonos számozással szerveződtek (pl. m. kir. szatmári 12. népfölkelő ezred), de csak mozgósítás esetén létesültek.

A lovasság a Monarchia haderejében 3 csapatnemből állt: dragonyos, huszár és ulánus alakulatokból. A Magyar Királyság területéről kiegészített közös lovas csapatok 16 huszár és 2 ulánusezredet tettek ki.
A honvédségen belül a lovasságot kizárólag a huszár csapatnem képviselte, összesen 10, két osztályból álló ezredbe szervezve. A m. kir. honvédség gyalogsághoz hasonlóan szervezett népfölkelő lovasság a huszárezredek tartalékos legénységéből és a huszár népfölkelőkből állt fel. A honvéd huszárezredekből négy lovasdandárt hoztak létre, melyekből két honvéd lovashadosztályt szerveztek.

A tüzérség a Monarchia fegyveres erejében tábori tüzérségre, hegyi tüzérségre és vártüzérségre oszlott.
A tábori tüzérség csapatnemei az alábbi szervezésben álltak fel:

szervezési forma	cs. és kir. tábori tüzérség				m. kir. honvéd tábori tüzérség
	tábori ágyús tü.	lovagló tü.	tábori tarackos tü.	tábori nehéz tü.	tábori ágyús tü.	lovas tü.
ezred	42		14		8
önálló osztály		8		14		1

A közös hadsereg tábori tüzérsége békében hadtestenként egy-egy tüzérdandárba szerveződött. Háború esetén minden gyaloghadosztályhoz egy tábori ágyús ezred, egy tarackos tüzérosztály és egy nehéztarackos osztály került beosztásra. A lovashadosztályoknak egy lovagló tüzérosztály volt alárendelve.
A magyar királyi honvédség tábori tüzérsége 1914-ben 8 tábori ágyús ezredre, és 1 lovas tüzérosztályra tagolódott.

A hegyi tüzérség a közös hadseregben 10 hegyi tüzérezredből és egy önálló ágyús osztályból állt. Kiegészítésük a Monarchia hegyes vidékeiről történt, a Magyar Királyságon kívül eső területekről.
Vártüzér alakulatok szintén kizárólag a közös hadseregben kerültek felállításra. Békében a 6 vártüzér ezred (melyből 1 volt magyarországi) két vártüzér dandárba szerveződött. Mozgósítás esetén a vártüzér századok mellett tartalékvártüzér és népfölkelő vártüzér századok létesültek. Alkalmazásukat tekintve a vártüzér erők egy része az állandó erődök védelmét látta el, míg más részük a tábori hadsereg mellé került beosztásra.

A műszaki csapatok a három fő fegyvernem tevékenységéhez szükséges műszaki munkálatokat végezték. Az Osztrák-Magyar Monarchia haderejében a műszaki alakulatok a közös hadseregben kerültek felállításra. Csapatnemei a következők voltak: árkász, utász, közlekedési.
A monarchia 14 árkász zászlóaljából 6 volt magyarországi felállítású, míg a 8 utász zászlóaljból 3. A közlekedési csapatokat a Magyar Szent Korona országaiból helyőrségi szinten egy távíró zászlóalj képviselte.
Háborúban a műszaki zászlóaljak az egyes hadtestparancsnokságok alárendeltségébe kerültek, vagy századonként a gyaloghadosztályokhoz lettek beosztva.